Nem ok nélkül halogatja a kormányzat a társasházakkal kapcsolatos törvényalkotást: a jelenlegi recesszióban gazdasági előnyöket aligha, politikai kockázatokat azonban bőven hozhat az, ha az elmúlt évek törvényalkotási folyamataihoz hasonló módon, a rózsadombi villákból akarjuk kitalálni azt, hogy hogyan és miként éljen a plebsz a miskolci panelekben. Dén Mátyás András írása.
Borzasztó sok probléma van a társasházi törvénnyel, ezt mindenki tudja Magyarországon, aki társasházban él, vagy társasházat kezel, ez nem vitás. Nagyon sokat írtunk már arról is, hogy a covid-járvány miatti bezárások és az elmúlt években történt ad hoc rendeleti kormányzás milyen károkat okozott a társasházaknak, nem beszélve a rezsicsökkentés csökkentéséről, melynek köszönhetően ma már több esetben drágább társasházi lakásban élni, mint egy családi házban.
A társasházakban van csak igazán veszélyhelyzet
Arról is sokat írtunk már, hogy a társasházak időzített bombák, járókelőkre omló homlokzatok, leszakadó erkélyek, függőfolyosók kongatják a vészharangot a társasházak állapotát tekintve. Nem passzióból csináltunk, mint THT, még 2020-ban az MNB-vel felmérést a hazai társasházak állapotáról, melyből már akkor olyan riasztó számok derültek napvilágra, minthogy a társasházak fele az elmúlt 5 évben nem újított fel semmit, holott erre ugyanúgy a társasházak 50 százalékának nagyon nagy szüksége lenne.
Mindezek tudatában meglehetősen nehezen indokolható az a fajta társasházakkal szembeni mostoha bánásmód, vagy ha úgy tetszik kettős mérce, miszerint ha áfa visszaigénylésről van szó, akkor a társasház kvázi magánszemélynek minősül, de ha katás alvállalkozó akar számlázni a társasháznak, akkor azt már nem teheti meg, hiszen nem magánszemély, melynek köszönhetően az egekbe szöktek a karbantartási költségek.
Hol van a pénz?
A legnagyobb probléma tehát a pénzhiány: bár évek óta nagy a várakozás egy uniós társasházi felújítási program kapcsán, a jelenlegi nemzetközi politikai hangulat semmi jóval nem kecsegtet azt illetően, hogy a közeljövőben külső forráshoz jussanak a hazai társasházi közösségek. Pályázatok is elvétve állnak rendelkezésre, érdekes módon azok is inkább az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál, vagy évente egyszer mintegy alamizsnaként az OTP-től, mely pénzintézet az éves bevételének (2022: 1656 milliárd Ft) ~0,002 százalékát osztja ki pályázati forrásként arra a piacra, ahol amúgy piacvezető. De legalább kiosztja, és évről évre nő a pályázati összeg, ennek lehet örülni.
De vegyük azt a szcenáriót, hogy nincs pénz és akarat sem a társasházak kormányzati támogatására. "Rendben van, fogadjuk el", öngondoskodásra kell nevelni a társadalmat, mindenkinek a saját dolga az, hogy a lakókörnyezete épségét, biztonságát, állapotát megőrizze. Teremtsenek elő pénzt a társasházak, mondjuk tetőtér, vagy közös területek - példál házmesteri lakás - eladásával. Mi kell ehhez? Alapító okirat módosítás, amihez a tulajdonosok 100%-a kell, hogy hozzájáruljon. Miközben a lakástulajdonosok egy jó része orosz, kínai, vietnámi, német, kb azt sem tudja, hogy van lakása. Nem ehhez kellene, kellett volna először hozzányúlni az elektronikus közgyűlések semmitmondó rendeleti lózungja, vagy a mára már teljesen felesleges rezsicsökkentési értesítő "innovációja" helyett? Vagy nem kellene esetleg a társasházi biztosítást kötelezővé tenni? Nem lenne itt feladat?
Ezen a ponton tehát megkísérelném levonni a tanulságot: a társasházak és a társasházakban élők tényleg nem érdeklik az aktuális kormányzatot. Nagy kár ez, mert ma Magyarország lakosságának fele társasházakban él, és egy idő után hiába kapják meg a napi betevő cirkusz és kenyér kombót, a cirkusz egyre unalmasabb, a kenyér pedig egyre kisebb és rosszabb minőségű, melyen egyre többen osztoznak, egyre nagyobb feszültséget generálva ezzel egymás között. Sokkal jobban oda kéne figyelni a társasházakra, mi szóltunk.
Forrás: tht.hu